Mikor ezeket a sorokat írom, Te már egy olyan helyen vagy, ahol nincs többé fájdalom, csak béke, nyugalom és szeretet.
Talán onnan, arról az Égi Játszótérről figyeled ezt a furcsa, néha hamis világot, ahonnan annak idején elindultál, hogy teljesítsd ezt a nehéz, fájdalmas Sorsfeladatot, melyet rövidke földi látogatásod idejére magad elé tűztél.
Sikerült.Különleges, szeretetreméltó Vendég voltál ezen a bolygón, aki megismert Téged, örökre a szívébe zárt.
Nagyon jól választottál, amikor Anyát nézted ki szövetségesednek ezen a nehéz, rögös úton, bár nagyon fiatal, de tudtad, méltó Társad lesz a küzdelemben.Sohasem kellett csalódnod Benne, Veled maradt, egészen az Angyalok Országának kapujáig kísért Téged.
Oda azonban csak egyedül léphettél be, és hatalmas űrt hagytál Magad után...Anyának nagyon hiányzol, kicsi, hős Lara.
Már nem kell szaladnia a kórházba, ahogyan tette azt, három éven keresztül.Kiürültek a napjai, a múltban él, sok fájó és boldog emléke között, Veled....és hibáztatja Magát, pedig Ő mindent megtett, ami megtehető, és még annál is többet.
Az egymás iránti, végtelen, mindent legyőző szeretet azonban nem tűnhet el, örök kapocs marad Köztetek...Az egyetlen dolog, melyet a halál sem képes elpusztítani.
Minden közös képen, videón érezhető, szinte parázslik a földöntúli CSODA, amely oly ritka a mai világban.Ahogy néz Rád, meleg szeretetet sugárzó szemével, ahogy simogatja kis arcocskádat...Anya, akire Angyalgyermeket bíztak az Égiek.
Talán kezdettől érezte, hogy kevés adatik meg a közös boldogságból, hogy korán vissza kell adnia kölcsönbe kapott Kincsét.
Ha így van, biztos vagyok benne, hogy azzal együtt fogadta el a röpke boldogságot, hogy később nagy fájdalmat kell elviselnie, ha majd Érted jönnek az Angyalok.
Mert több és jobb lett Általad...
Ahogy én is, Orsi is, és mindazok, akiket megérintett varázslatos kis Lényed.Számomra egy fényképpel kezdődött: egy fiatal Édesanya volt rajta, aki aggódó arccal áll egy kórházi kiságy mellett, apró kislányát simogatva. Éreztem, hogy soha nem leszek közömbös Irántatok.
Talán sokan furcsának találják, hogy miért lett ilyen fontos számomra egy kislány, akit személyesen sajnos soha nem ismerhettem meg, pedig annyira vágytam rá, hogy egyszer-túl a megpróbáltatásokon- majd magamhoz ölelhessem.
Számomra Ő nem "csak" egy kislány, hanem a KISLÁNY, aki megváltoztatta az életemet.Örökre.
Miatta nem fogom soha tétlenül nézni a szenvedést, miatta fogom keresni, hogy hol segíthetek, hol van nagy szükség akár egy jó emberi szóra.
Lara egy kicsit az én gyermekemmé is vált, az én Angyalkám, az én kis Hősöm.
Soha nem felejtem el azt a hihetetlen küzdelmet, amit Ők ketten, kéz a kézben vívtak.Túl az imákon, könnyeken , a győztes csaták utáni boldogságon, és a végső, nagy fájdalmon: nagyon büszke vagyok Rájuk.
Kicsi Lány, aki rövid kis életed során talán azt hitted, a kórház az OTTHON, hisz oly sokat voltál ott, soha nem jártál szülőhazád határain túl, híred mégis messzire jutott,- ismert lettél - ahogy azt neved jelentésében is hordozod.
Bizony, szíveket nyitottál meg szerte a nagyvilágban, gyönyörű arcocskád bejárta az egész világot, Orsi csodálatos kis filmjeiben...akinek szólt az ÜZENET, Mindenkit megtalált.
Nem búcsúzom Tőled végleg, mert Örökre velünk maradsz, a szívünkben.
Látunk majd Téged fénylő csillagként az Égen, ragyogó napsugárként a Földön, szikrázó hópehelyként, színes kis pillangóként, és talán -egy szép nyári napon, Mennyei Születésnapod környékén- láthatunk majd Téged egy zivatar után a szivárvány ívén csücsülni, ahogy huncut kis mosollyal nézel le ránk.
Azt kívánom Anyának, hogy sokszor legyen része ebben.
Neked pedig megígérem kicsi Angyalkám, hogy én is vigyázni fogok Rá itt, a Földön.
Nagyon szeretem...NAGYON SZERETLEK.
